human

Helyismereti kitalálós

2011-12-11T00:23:00.001-08:00

A Szeged belvárosában készült fotón őszi városismereti "Palotasétánk"egyik állomása, az Ungár-Mayer-palota gyönyörű részlete látható.
A különböző magasságú oromfalhoz csatlakozó tető gerincét csillagvizsgáló forma tornyocska, buzogánydísz és hajóorr díszíti.
Ki tervezte ezt a városképi jelentőségű épületet?

Pilinszky János: Magány, magányosan, egyedül

2011-10-12T06:53:00.000-07:00

Meglepően gyakori ez a cím, ez a szó a francia fotóművészek mostani kiállításán. Miután filozófiai iskolát teremtett, a vulgáregzisztencializmus formájában egyenesen divattá vált: „Magány, magányosan, egyedül.” De milyen is ez a magány? És milyen is ez a magányos ember a földön?
Kétértelmű dolog az egyedüllét. Az imádkozó lélek éppúgy keresi, mint az éjszaka csendjében lopakodó tolvaj, s a cellájában térdeplő szent éppoly „magányos”, mint a páncélszekrény előtt görnyedő kasszafúró. Nagy művek és nagy gaztettek születtek a magányban. De amiről ezek a képek beszélnek, az inkább valami közbülső állapot.
A „modern” magányos a külső és belső élet közt húzódó „senki földjén” kallódó vándor. Nem formailag magányos, hanem töltésében. Talajtalan, gyökértelen – mondották rá a századfordulón. Ma egyszerűen magányosnak hívják.
Magányos az, aki lényegében elvesztette vagy megszüntette a világgal és saját, belső világával való kapcsolatát. A magányos ember a kapcsolatok örökös homoksivatagában él. Erről a tájról fest lenyűgöző képet Patrice de La Tour du Pin. Hatalmas pusztaságok nyúlnak a szívben – az önszeretet vad napja alatt, s e kopár tájat egyedül a „vad angyalok csordái”, a testiség kísértetei látogatják. A magány ezen a szinten már nem csupán szomorú, de veszélyes is, s a magányos ember közönye többé nem maradhat közömbös. Ez a fajta magány előbb-utóbb fölvonulási terep lesz La Tour du Pin vad angyalainak, a pusztulás és pusztítás erőinek.
Félelmetes állapot a magány. Jézus legelkeseredettebb szavait is ez váltja ki, az elhagyatottság. „Uram, Uram, miért hagytál el engem!?” – ezzel a kiáltással élte át talán a legmélyebben az emberi természet fájdalmát és veszélyeit. Nem ismerte ugyan az unalom, a szomorúság elősivatagait, de átélte a magány legriasztóbb fájdalmát, s ő, aki minden szenvedést magára vett, ezt az egyet elviselhetetlennek találta. S valóban: a valódi magányban senki nem maradhat meg tartósan bűntelenül és büntetlenül.
Különös, hogy a krízis és a megoldás többnyire mennyire egybeesik, milyen szoros drámai kapcsolatot tart egymással. A kór és a gyógyítás szavai szinte azonosak. Magányosak lettünk – mert nem tudunk magányosak lenni. Mit jelent ez?
Jelenti azt, hogy az ember, ki a külsőségeket, a kinti ingereket hajszolta, eltompult, s elvesztette belső fogékonyságát, hallását a csendre, képességét az elmélyülésre. Elfelejtett befelé fordulni. S ezzel egyidejűleg vesztette el másik képességét is, nyitottságát a világ, a többi ember felé. A magányos ember fordítottja a szent: tökéletes befeléfordultságával Isten és tökéletlen nyitottságával az emberek felé. Rajta keresztül a Szentlélek szabadon fújdogál a világba. Az Istennel élő ember épp ezért egyedül formailag válhat magányossá. S ez nem számít. Ahogy az alkotó ember magánya is csak formai magány, de tartalmában épp az ellenkezője, az imádkozó embernek is a magányos fa lehetne a jelképe, ahogy gyökerével a földben áll, s leveleivel ki-be lélegzi a világot.
Divatszó lett a magány, s ez mindenesetre jelzi, hol kell a ma keresztényének vigyáznia, miből kell korszerű vizsgát tennie. Magányból. Abból, hogy magányában hogyan tud minél mélyebb, minél élőbb és állandóbb kapcsolatot teremteni Istennel. Magányból kell vizsgáznia és az emberek, a világ felé való nyitottságból, mely lényegében a „jó magányosság” ellenpróbája, ikertestvére.
A magány Istene a nyitott lelkek jutalma.

Pilinszky János: Magány, magányosság, egyedül
(Új Ember, 1962. május 6.)

Hamvas Béla: Direkt morál és rossz lelkiismeret -részlet

2011-09-20T08:58:00.000-07:00

“Aki alkalmazkodik, él, az élet akármilyen koszos, a javakat eléri, ha rossz lelkiismerettel is, a többivel együtt van. Aki nem alkalmazkodik, akár undorból, akár más okból, a közösségből ki van zárva, absztrakt dialógusban, csak mint ellenfél és vádló. Aki behódol, az alkalmazkodásban lényét feladja és végül elveszíti. Aki nem hódol be, lényét megtartja, de nem tud vele mit kezdeni, mert egyedül áll. Valaki vagy él, és az élet ára a beszennyeződés, vagy nem akar beszennyeződni, de akkor az életről kénytelen lemondani. Ez a direkt morál és a rossz lelkiismeret.

A forradalmár azt hiszi, mert valaki nyomorult, az igazság csak az ő oldalán lehet. De abban a pillanatban, amikor a forradalmár a világot elfoglalja és berendezkedik, a javakat azonnal birtokba veszi és védeni kezdi, a rossz lekiismeret benne máris felébred, és a direkt morált tüstént provokálja. Ha a forradalmár hatalomhoz jut, a világnak tüstént behódol, és kezdődik az egész előlről.

A direkt morál inkább őrület. Nincs megalázóbb, mint elviselni, hogy a behódolás virtuóz élettechnikával miként fut be nagy pályát, és miként teszi kezét az élet javaira, és miképpen foglalja el az élet helyét, mintha az egész az övé lenne, és vesz részt abból, amiből mindenki más kizárt. Abban, aki ez ellen nem tud kellőképpen védekezni, tízezer inkarnációra való méreg gyűlik össze. A bosszú. A bosszú, mondja Nietzsche, az akarat tiltakozása az idő ellen. Minden mártír gondolja meg jól, vajon nem a bosszú, amely benne dolgozik?

A behódolás az embert eredeti akaratából kivetkőzteti, és az élet eredményét kompromittálja. De aki nem hódol be és nem alkalmazkodik, tiszta lekiismeretét fenntartja és intaktságát megőrzi és a direkt morálban áll, az a bosszú angyalává lesz.”

Hamvas Béla: Patmosz I.

Zágon István: Az anya meg a szülő

2011-05-01T07:23:00.000-07:00

Ez a két fogalom alapjában véve ugyanazt jelenti. De azért valahogy mégse ugyanaz. Olyan különbség van köztük, mint – hogy is magyarázzam csak ezt –, mint amikor az ember azt mondja: állam, meg azt mondja: haza. A hazáért élek és halok, az államnak adót fizetek. És annak ellenére, hogy adót fizetni lényegesen könnyebb, mint meghalni, csodálatosképpen mégis rengeteg emberről hallottam, aki lelkes örömmel halt volna meg a hazáért, de soha senkiről nem hallottam, aki lelkes örömmel fizetett volna adót. Hát, így vagyunk valahogy az anyával meg a szülővel is. A szülő hivatalos kifejezés – az anya magánjellegű. A szülő minden, ami értelmet jelent, erőt és kötelességet – az anya pedig minden, ami érzelem, áldozat és a leggyönyörűbb gyengédség a világon. Az anya meg a szülő is ember. De ennek az egy embernek egész más tulajdonságai nyilvánulnak meg a szülőben, mint az anyában. Aki a harmadik szobából, csukott ajtókon át is meghallja, hogy a hathetes kislánya sír, az az anya. Aki szeretne azonnal berohanni hozzá, és egy kis jó langyos tejecskével elcsitítani azt a kis ártatlankámat – az is az anya. Aki be is rohan hozzá, kibontja, megnézi, vízteleníti, de soron kívül egyetlen korty anyanektárt se juttat neki, hanem szigorúan alkalmazkodik az orvosilag előírt étrendhez – az már a szülő. Akinek majd a szíve szakad ki, amikor a gyereknek fogzási fájdalmai vannak – az az anya. De aki csukamájolajat ad neki, hogy mennél hamarabb jöjjön ki mennél több foga – az már megint a szülő. Általában: aki képes arra, hogy a saját, önszülött gyermekének beadja a csukamájolajat, azt a szörnyű, dohosan csúszós, ízetlen és mégis elbírhatatlan ízű kotyvalékot – az nem is lehet anya. Az csak szülő lehet. Aki azonban ugyanakkor képes arra, hogy azt mondja: gyönyörű, jaj de jó, jaj, de finom, és hősies elszántsággal a szívében, de háborgó indulatokkal a gyomrában maga is kóstolja azt a veszekedett csukamájolajat – az nem a szülő, kérem. Az már megint az anya. Aki büszke arra, hogy az ő gyermeke már olyan nagy kisfiú, hogy az idén már az első osztályba iratkozik – az a szülő. De az, ki az iskola megnyitásának napján sírva kíséri el a gyereket abba a tiszteletreméltó épületbe, és amikor először engedi be a többi gyerek közé, akkor úgy érzi, mintha a fia Dániel lenne, aki most lép be az oroszlánbarlangba – az már megint az anya. Aki nappal megbünteti a gyereket, mert elszaggatta a nadrágját – az a szülő. De aki a kis nadrágot éjjel könnyes mosollyal foltozza meg – az az anya. Aki azt mondja: haszontalan kölyök, már megint nem tanulsz? – az a szülő. De aki fűnek-fának keservesen panaszkodik, hogy annak a szegény gyereknek, mennyi rengeteget kell tanulni – az már megint az anya. Aki a kamasz fiát tánciskolába viszi – az a szülő. Aki büszkén figyeli, hogy az a haszontalan kölyök milyen ügyesen teszi már a szépet annak vagy annak a kislánynak – az még mindig a szülő. De aki ugyanakkor nagyokat nyel, mert úgy érzi, hogy most kezdik tőle elszakítani lelkétől keletkezett magzatát, és tulajdonképpen legjobban szeretné a fia táncpartnerét, azt a kacér, kis szőke démonnövedéket megpofozni – az már megint az anya. És mégis: az anyából lesz a jó anyós, a szülőből a rossz. Amely anyósi állapot tart mindaddig, amíg meg nem születik az első unoka. És akkor valami egész váratlan és meglepő dolog fog történni. Eltűnik a szülő, eltűnik az anya. Vagy mondjuk inkább: a kettő összeolvad, és nagymama lesz belőle. De ez a nagymama se az anyára nem hasonlít, se a szülőre. Annyira nem, hogy állandóan hadilábon áll mind a kettővel. A szülőt ridegnek tartja, az anyát túlzónak, és csak egyvalakivel azonosítja magát teljesen és százszázalékosan: a gyerekkel. Mintha soha nem lett volna szülő, és soha nem lett volna anya. Mintha így született volna, ötvenegynéhány esztendős korában, egyenesen nagymamának.

Az önigazolásról I.

2011-03-25T04:25:00.000-07:00

La Fontaine: A róka és a szőlő

Róka koma a szőlőhegyre tartott.
A farkas megkérdezte: „Mit akarsz ott?”
Felelt a róka: „A tyúkpecsenye
Után jólesnék egy kis csemege.”
És ment. A szőlőben a lugasok
Léceiről dúsan lógott a sok
Finom fürt. Rókánk lábujjhegyre állva
Ágaskodott utánunk, de hiába:
nem érte el, s búsan elkullogott.

Az első, akivel találkozott,
a farkas volt; így hunyorgott feléje:
„Nos, ízlett?”
– „Mi?” – „A csemege!”
– „Miféle csemege?”
– „ Hát a szőlő!”
– „Ja vagy úgy?
Nem kellett. Utálom a savanyút.”

(Rónay György feldolgozása)

Mindennek van megoldása?!

2011-03-25T01:30:00.000-07:00

"Volt egyszer egy fontos beszélgetésem Pilinszky Jánossal, a mélyen vallásos katolikus költővel. Pilinszky azt mondta:

- Utállak titeket, pszi-vel kezdődő foglalkozásúakat!

- Miért utálsz, János?

- Mert olyan terheket tesztek az emberekre, ti, pszichológusok és pszichiáterek, amelyek alatt meggörnyednek. Ugyanis azt tanítjátok, hogy minden problémának van megoldása. Emiatt az emberek úgy gondolják, csak ők olyan hülyék, hogy nem tudják megoldani az összetört, összezavarodott, tönkrement kapcsolataikat. Mert ti úgy gondolkoztok, hogy az életben problémák vannak, és megoldásokra van szükség. Én viszont úgy gondolkozom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.

Ahogy idősödtem, egyre inkább rájöttem, hogy Pilinszkynek van igaza. Nincs minden helyzetnek megoldása. Vannak helyzetek, amelyeket legfeljebb elvisel az ember. Jól, rosszul, tönkremegy bele, vagy valahogy megőrzi önmaga épségét - de megoldás nincs. Ne higgyék el se a pszichológusoknak, se a pszichiátereknek, hogy mindennek van megoldása!"

(Popper Péter: Őszinteség, hazugság és titok a párkapcsolatban. Lélekrágcsálók, Kulcslyuk, 2010., p. 240.)

Popper Péter: Az önismeret szakadékai

2010-12-03T06:14:00.000-08:00

Az önismeret fejlesztése fontos testi-lelki egészségünk és harmonikusabb emberi kapcsolataink szempontjából is – halljuk mindenütt. Annyi bizonyos, hogy fejlődni gyorsabban tudunk, ha tudjuk, mit kell változtatni, hol vannak gyenge vagy erős pontjaink. Ám az önismeret-fejlesztésről is sok téves elképzelés, hamis idea él bennünk…

Kudarcainak is az volt az oka, hogy nem tudott eléggé akarni. Mintha az ember lelkének volna egy jól körülírható része, mondjuk az „akarókája”, ami elromlott. A pszichológus, a pszichiáter majd megjavítja.
Ma mindenki az önismerettől várja sorsa megváltását, élete jobbra fordulását. Sajnos attól lehet tartani, hogy ez a hiedelem tévedések halmazából épül fel.

Első tévedés

Az önismeret gyógyít. Nem igaz. Az önismeret feltétele lehet a gyógyulásnak, de önmagában nem elég. Előfordulhat, hogy egy önmagáról keveset tudó idegbolond az önismeret hatására egy önmagáról sokat tudó idegbolonddá változik.

Második tévedés

• Az önismeretnek titkos akadályai vannak, amit valamilyen kurzus megsemmisít. A valóságban az önismeret hiányosságainak kizárólag magunk vagyunk az okai. Ahogy Buddha mondja, a világban nincs semmi eleve elrejtett, visszatartott, így az emberi lélekben sem. Önmagunkból azt nem ismerjük, amit nem akarunk, vagy nem merünk megismerni. Ebből alakul ki az elfojtott ösztöntörekvések és élmények, a tudatból kiszorított erkölcsileg titkos vágyak, traumatikus történések birodalma, a Freud által tudattalannak nevezett szféra. A fiatal Freud jelmondata volt: „Ha a világ hatalmasai nem hajlanak a szép szóra, majd az alvilág erőit idézem fel ellenük.”

Harmadik tévedés

• Az elfojtott ösztönenergiák megbetegítenek. Szó nincs róla. Amennyiben az elfojtás tökéletesen zár, nincs lelki zavar. Freud is hangsúlyozza, hogy a neurózis a tökéletlen elfojtásokból keletkezik.
A rosszul elfojtott energiák felszivárognak tudatközelbe, de éppen az elfojtás még meglévő ereje legalább inadekvát irányba tereli őket. Ezért ott jelennek meg, ahol semmi keresnivalójuk nincs, nem beilleszthetők a lelki folyamatokba, tehát megbetegítenek. Mindebből következően a lelki gyógyításnak két útja van:
A sikertelenül elfojtott élmények feltárása, az eredetitől eltérő módon való újraélése (korrekciós élmény, katarzis), aminek nyomán újfajta reakciók, viselkedésformák alakulhatnak ki. Ez a pszichoanalízis útja.
Az elfojtás tökéletessé tétele. Siker esetén a lelki panaszok megszűnnek. Ezután nincs akadálya annak, hogy a kóros alapokra épült hibás viselkedést valaki újratanulja. Ez a racionális pszichoterápiák (behaviorizmus, kognitív terápiák) útja. Némelyik módszer, pl. a hipnózis mindkét utat járhatja.

Negyedik tévedés

• Az önismeret megnövekedése lelkileg csakis pozitív változásokat hozhat. Igen gyakran az önismereti útra indulók nem számolnak azzal, hogy törekvésük saját karakterhibáik, aljasságaik, nem ok nélkül elfojtott egyéb negatívumaik felszínre kerüléséhez vezethet. A lelki tükör nemcsak a szépet mutatja. Kalkulálnak ezzel? Számítanak az önmaguk elviselését segítő illúziók széttörésére? Nem lehetséges, hogy olyasmit keresnek, amit nem akarnak megtalálni?
Amikor pedig egy önismereti elmélyedés csak pozitív értékeket tár fel, akkor bizonyos, hogy nem önmegismerés, hanem a módszeres önbecsapás esete áll fenn.
Válaszoljunk őszintén: Élhetünk-e az illúziók hazugsága nélkül? Kívánunk-e a magunk számára egy tiszta, kemény fényben ragyogó világot, ahol sehol nincs pihentető árnyék, ahol nem lehet elbújni semmi elől, ahol nincs értelme megvalósíthatatlan álmokat álmodni?

Ötödik tévedés

• A lélektani tudás megnövekedése harmonikusabbá teszi az embert, könnyebben megbirkózik saját lelki problémáival. Már a lélek tudorainak magánélete rácáfol erre. De a válasz hasonló Hegeléhez, amikor megkérdezték, hogy a logika tanulása logikusabbá teszi-e a gondolkodást? Azt felelte: „Körülbelül annyira, mint amennyire az emésztés fiziológiájának az ismerete megjavítja az emésztést.”
Kegyes hazugságok? Másoknak? Magunknak? Vagy még kegyesebb igazmondások? Másoknak? Magunknak?
Vigyázz! A hegy varázzsal van tele, s ha tán lidérc mutatja, hol az út, csak menj tovább, és ne gondolj vele.”
(Thomas Mann: A varázshegy)

Prof. dr. Popper Péter

Lehet egy kérdéssel több? Az állásinterjú I.

2010-11-16T08:34:00.000-08:00

Természetes, ha állást szeretnénk kapni, ki kell lépnünk az munkaerőpiacra. Ne lepődjünk meg, ha -akár a valódi piacon- nagy a tülekedés, a forgalom, a verseny...Inkább ismerjük meg a játékszabályokat!

A megmérettetés sosem könnyű, itt sem az. Sikernek kell elkönyvelni már azt is manapság, ha az állásinterjúig eljutunk. Az álláskeresés első szakaszán ilyenkor már túl vagyunk, a hirdetések olvasásától az önéletrajz és a motivációs levél megírásáig. Jelentkeztünk és behívtak! De hogyan tovább? Mi vár ránk a személyes találkozás alkalmával? Mire lehet és kell felkészülni?

Ebben nyújt segítséget néhány tipikus kérdés, amit gyakran feltesznek az interjúztatók.

Személyiségjegyek

- Milyen pozitív, és milyen fejlesztésre szoruló tulajdonságai vannak?
- Írjon le egy olyan szituációt, amelyben olyan emberrel kellett együtt dolgoznia, akivel nem jött ki?
- Írjon le egy olyan esetet, amelyben munkahelyi környezetén belül konfliktusba keveredett valakivel a munkahelyén. Hogyan oldotta meg a helyzetet? Milyen hatással volt ez későbbi kapcsolatukra?
- Milyen speciális képességgel/szaktudással rendelkezik?
- Milyen mértékben kell használnia kommunikációs képességét jelenlegi munkahelyén?

Konfliktuskezelés

- Beszéljen egy olyan esetről, amelyben úgy érzi, nem megfelelően cselekedett. Mit tanult hibájából?
- Írjon le egy olyan szituációt, amely az adott pillanatban teljesen megoldhatatlannak tűnt, de végül mégis sikerült megtalálnia a megoldást. - Hogyan értékelné ezt az esetet?
- Hogyan reagál rá, amikor kritizálják a munkáját?
- Van-e kudarcélménye? Említsen egy példát, amikor nem sikerült teljesíteni az elvállalt feladatot? Miért nem?

Kezdeményezőkészség

- Beszéljen egy olyan ötletről, újításról, amelyet Ön vezetett be jelenlegi munkahelyén. Hogyan vitte keresztül tervét?
- Írjon le egy olyan szituációt, amikor jelentős kockázatot vállalt. Mi lett az eredménye?
- Milyen területeken szeretne tovább fejlődni? Hogyan tervezi ezt megvalósítani?

Hajnóczy Péter "egypercese"

2010-11-09T08:59:00.000-08:00

Tegnap olvastam azt az elemzést a Forrás c. folyóiratban, amelyben erre a műre hívja fel a figyelmet a szerző. Mélyen elgondolkodtató, hogy milyen keveset tudunk Hajnóczyról...

Cserjés Katalin írta a cikket, aki a Hajnóczy-hagyaték feldolgozója, a Szegedi Tudományegyetem tanára.

Hajnóczy Péter: Tányéraknák

Mint az érverés, mint amikor / a Dobozban / rád mosolyog az érgörcs, az embólia; az infarktus; nehéz vagy vérnek: sok és kevés. Szikla robog az érben: / megállni akarsz! / az emberség úgy szakad le rólad, mint gombokról a koldus.

Dobai Péternek, 1973. június 16-án 8h 27'.

A Hajnóczy-hagyaték / Cserjés Katalin == Forrás, 2010. november, p.45.

De mi is a szervezeti kultúra valójában?

2010-11-01T00:25:00.000-07:00

Azok az értékek és hitek, amelyeket az emberek elfogadnak, amelyek aktívan formálják a vezetési stílust és módszereket, az alkalmazottak viselkedését és cselekedeteit. Ezt nevezzük összefoglaló néven szervezeti kultúrának.

A szervezet tagjaira jellemző alapvető, csak rájuk jellemző érték- és normarendszer, melynek hatása megmutatkozik a szervezet teljesítményében.

Ezt a normarendszert a szervezet minden újonnan belépő tagjával meg kell ismertetnünk, elfogadtatnunk ahhoz, hogy a minél hamarabb be tudjon illeszkedni, ezáltal hamarabb tudjon hatékonyan dolgozni. Nem csak a munkafolyamatok és a szervezet egészében tudjon eligazodni, hanem az íratlan szabályok között is.

A "nálunk ez így szokás" vagy "itt ez a divat" kezdetű mondatok mindenhol elhangoznak, amiből összeáll az a kép, mi az elvárás, milyen normarendszer és értékrend uralkodik a szervezetben.

Ehhez talán a legjobb módszer az új munkatárs mellé rendelt mentor, tapasztalt régi kolléga megbízása, aki végigkíséri a beillesztés folyamatát. Kérdéseivel bizalommal fordulhat hozzá, sok félreértéstől és tájékozatlanságból eredő kellemetlenségtől kímélve meg őt.

A szervezeti kultúra főbb jellemzői:

Kultúrája önálló, működő szervezetnek van, sok közös tapasztalat útján épül ki.
Tanulási folyamat eredménye, nem velünk született, ebből adódóan változhat is. kialakulása közös tanuláson, szocializáción múlik, az idő múlásával, új tagokkal módosulhat.
A szervezeti kultúra jellegzetes a szervezeti egységre nézve, a tagok magatartását, verbális kommunikációját (más a szakzsargon) befolyásolhatja.
A szervezet közös ideológiája köré épül.
Feladata a szervezeti összhang megteremtése, a szervezeti környezet stabilizálása.
Fontos elemei a szimbólumok (ruházat, autó, saját parkolóhely, iroda mérete, berendezése) hatalmi szimbólumok megjelenése, fontossági sorrend megkülönböztethetősége.
Kiemelt jelentőségű az ünnepségek, rituálék hagyományok őrzése, kulturális értékek megőrzése.
A szervezeti kultúra korlátot is jelenthet, amennyiben új megoldást alkalmazna, az egyének ellenállásába ütközhet.
Kialakulhatnak szubkultúrák a szervezeten belül, ami esetleg szemben is állhat a szervezeti kultúrával.

Mire is van szükségünk valójában?

2010-10-24T06:34:00.001-07:00

Mindannyian megelégedettségre vágyunk. Abraham Maslow szerint szükségleteinket hierarchikus lehet rangsorolni, innen is ered a szükséglet- piramis elnevezés.

Először mindig az alsóbb szintű igényeket kell kielégíteni, csak ezután következhetnek a további szintek lépésenként. Nem lehet átugorni, kihagyni egyiket sem anélkül, hogy a személyiség ne sérüljön.

Természetesen mindennek az alapja a fiziológiai szükségletek biztosítása, ha nincs mit enni vagy inni, akkor nincs helye magasabb szintű igénynek.

A legmagasabb szinten álló igényeink kielégítésére sokkal több módot lehet találni, mint a hierarchia alján találhatóaknak.

1967-ben továbbfejlesztette elméletét és az első négy szintet hiányalapú szükségletnek nevezte el az ötödik szintet pedig növekedésalapú szükségletek néven a következő három részre bontotta:

kognitív szükségletek: tudni, érteni, megismerni
esztétikai szükségletek: szimmetria, rend, szépség
önaktualizáció: elérni a lehetőségeinket

MASLOW szükségleti piramis 5 szintje:

· fiziológiai szükségletek (evés, ivás): alapvető szükségletek

· biztonsági szükségletek (támogatás, védelem): ha az ember fájdalmat érez, beteg

· közösséghez tartozás igénye (emberi kapcsolatok: szeretet, barátság, szerelem)

· megbecsülés utáni vágy (elismerés, tisztelet)

· önmegvalósítás igénye (legmagasabb rendű szükséglet: az ember azzal foglalkozzon, amihez a legjobban ért)

Készségek és képességek

2010-10-10T09:29:00.000-07:00

Mi a különbség a készség és a képesség között? Van-e egyáltalán, hiszen még szakemberek szájából is gyakran halljuk mintegy szinonímaként?

A képesség velünk született, nem fejleszthető. Vagy van vagy nincs. Egyben a személyiség része. A képességek aktiválják a készségeket, így biztosítják a mindennapi tevékenységeket és a sikeres munkát.

Például ilyen a jószívűség, lelkesedés, magabiztosság, humorérzék, szelídség.

A készség fejleszthető, meg lehet tanulni, begyakorlott műveletsor. A képességek sok gyakorlással automatikusan készségekké válnak.

Ilyen az odafigyelés, szervezés, értékelés, együttműködés, megfigyelés.

Maslow az önmegvalósításról

2010-10-10T05:32:00.000-07:00

Mi is jellemzi az önmegvalósító embereket Abraham Maslow szerint?

A valóságot gyakorlatiasan észlelik és nem tűrik a bizonytalanságot.
Olyannak fogadják magukat és másokat, amilyenek.
Spontán módon gondolkodnak és viselkednek.
Természetesek és mesterkéletlenek.
Inkább a problémákra, mint önmagukra összpontosítanak.
Függetlenek és autonómak.
Állandóan készek az események friss látásmódjára.
Jó humorérzékük van, humorérzékük filozofikus, gondolatgazdag és nem ellenséges tartalmú.
Kreatívak, találékonyságuk friss és a gyermekéhez hasonlít.
Törődnek az emberiség jólétével.
Mélyen átélik az élet alapélményeit, gyakran tapasztalják a természettel való egység élményét, az idő és a tér dimenzióit.
A tevékenység folyamatát önmagáért méltányolják.
Erős és bensőséges kapcsolatokat alakítanak ki inkább kevés, mint sok emberrel.
Objektív nézőpontból képesek az életre tekinteni.
Belső függetlenségüket őrzik attól a kultúrától, amelyben élnek.
Bizakodva élnek egy jóhiszemű világban.

Maslow tanácsai az önmegvalósító élethez:

Úgy éld az életed, mint a gyermek, teljes elmélyedéssel és összpontosítással.
Inkább új dolgokat próbálj ki, mintsem ragaszkodj a biztos módszerekhez.
Az érzéseidre hallgass, ne pedig a tekintély vagy a többség hangjára tapasztalataid értékelésében.
Légy őszinte, légy valódi; kerüld a színlelést és szerepjátszást.
Készülj fel rá, hogy nem leszel népszerű, ha nézeteid nem egyeznek meg a többségével.
Vállalj felelősséget.
Amit eldöntöttél, hogy megteszel, vidd is véghez!

/Abraham Maslow: Motivation and Personality -1954./

Kornis Mihály: Vigasztalások könyve (részlet)

2010-10-08T08:31:00.000-07:00

A személyiség válságokon át fejlődik

A tapasztalat szenvedéssel jár. Általa tanulunk: bevéssük a leckét. Az ember egy életen át érlelődik. Egy osztályt nagyjából egy évtized alatt járunk ki, és a boldog érettségit nem tizennyolc éves korban, hanem a halálunkkor tesszük le. Minden bevégzett osztály (évtized) mintegy szünidőnyi pihenést ad csupán - utána megint következhet a tanulás, majd ismét jönnek a vizsgák. És mind nehezebbek.

Azért le lehet tenni.

Az ember kutyakemény válságokon át juthat egyre feljebb. Ha megállsz, ha megrettensz, szóval azt játszod, hogy megöregedtél, felnőtt vagy, nincs már mit tanulnod: iskolát kerülsz.

S attól kezdve minden órád lyukas lesz.

Előttem! Utánam! A hagyományos és az átalakító vezetés

2010-10-05T08:57:00.000-07:00

Hagyományos vezető		Átalakító vezető
Rövid távú nyereség	Távlat	Hosszú távú nyereség
Felülről-lefelé (↓)	Hatalomgyakorlás	Célja, hogy befolyásával kedvező változásokat érjen el
Elutasítja	Változások	Újításokat kezdeményez, ösztönöz
10%-ra hallgat	Dolgozók	Összes dolgozóra igyekszik odafigyelni
Magának való (túlélési ösztön)	Érdek	Hangsúlyt arra fekteti, hogy jó kapcsolata legyen az emberekkel
„A jó munkát jól kell végzeni.”	Hatékonyság	Azt a munkát kell elvégezni, ami az embereknek és a szervezetnek egyaránt megfelelő
Formális út	Kapcsolattartás	Minden szinten. Értékeket, gondolatrendszert, meggyőződéseket fogalmaz meg.
Zárkózott, racionális, bíráló, „hideg”	Jellemző tulajdonságok	Odafigyelő, érzéssel beszél, támogató
Gyengeségekre összpontosít	Emberekhez való közelítés	Erősségeket keresi
Jelenlegi célok teljesítése	Célok	Jövőkép és tervek

Biblioterápia

2010-10-04T11:03:00.000-07:00

„A megfelelő történet a megfelelő időben olyan, mint a nyíl, mely szíven üt. Képes megtalálni és megragadni az olvasóban (vagy a hallgatóban) rejtőző dolgokat, a titkos sérelmet, vagy dühöt, vagy a várakozó, fájdalmasan felszínre kívánkozó szükségletet.”

/Bruce Colville/

A ’biblioterápia’ kifejezés annyit jelent: ’könyvekkel segíteni’, a ’könyvek gyógyító ereje’ Hart (1987-1988, 56) meghatározása szerint: „A biblioterápia során a tanácsadó vagy a könyvtáros kijelölt olvasmányok által nyújt segítséget a személyes problémák megoldásában.”

A biblioterápia leggyakoribb célja az, hogy az olvasó gyerekek és fiatalok személyes belátásait és önismeretét elősegítse. Emellett célja továbbá érzelmi katarzis elérése, vagy a mindennapi gondok megoldásában való segítség.

A biblioterapeuták abban is hisznek, hogy az irodalom nyújtotta felismerés, katarzis és problémamegoldás azt fogja eredményezni, hogy az alany viszonyulása és viselkedése más emberek iránt megváltozik, így más emberekkel megelégedettséggel eltöltő kapcsolatok kialakítására képes.

Kézenfekvő továbbá a biblioterápia rekreációs hatása is.

Lack különbséget tesz „fejlesztő biblioterápia” és „klinikai biblioterápia” között az alkalmazott tevékenységek és a terápiában résztvevő gyerek típusa alapján. Magyarázata szerint a „fejlesztő biblioterápia az irodalom perszonalizálása azzal a céllal, hogy a gyerek meg tudja oldani az életben rá váró feladatokat. A klinikai biblioterápia a beavatkozás egy módja, mellyel súlyos érzelmi vagy viselkedési problémákkal küszködőkön segítenek” (Lack 1985, 29). A fejlesztő biblioterápiában az olvasmányanyagok és a beszélgetések az általános személyiségfejlődésre fektetik a hangsúlyt; a klinikai biblioterápiában meghatározott problémákat állítanak a középpontba.

Létezik a biblioterápiának még egy definíciója, ezt azonban csak pszichológiai szakfolyóiratokban találjuk meg. A biblioterápia ott néha az önsegítő (self-help) könyvek használatára utal a szemtől-szembeni terápia helyett (Rosen 1987). Az önsegítő terápia célszemélyei tipikusan olyan ’kliensek’, akik meghatározott szocio-emocionális zavarokkal küszködnek. Az önsegítő terápiák útmutatásai között szerepel könyv adása a szülőnek vagy a fiatalnak; más módszerek magukba foglalnak olvasás előtti beszélgetéseket is a probléma természetének és mértékének feltárására, olvasás közbeni megfigyelést a célszemélynek nyújtott segítséget a könyv üzenetének alkalmazásában, teljesítőkészségének ellenőrzését, és a terápiát követő szolgáltatásokat, hogy biztosítsák a könyv javaslatainak sikeres kivitelezését.

Rizsfelfújt, rizskötés, rezignáció...

2010-09-23T05:57:00.000-07:00

Jó látni apukákat a játszótereken! Egyre többet. Jó, hogy jelen vannak a gyerekeik életében, nem csak leroskadnak egy közeli padon és újságolvasásba mélyednek vagy türelmetlenül toporognak, hogy csak indulnánk már...

A minap csodálkoztam rá egy lelkes kispapára, aki olyan örömmel jött-ment a mászóka körül, hogy arca csak úgy ragyogott, ahogy a kis copfos hároméves királylányra nézett. És megállt az idő.

Néhányan családostul, papa-mama-gyerekek, bevásárlás előtt és után, a napi események feldolgozása közben.

De legtöbben anyukák, játszó-civódó gyerekekkel, orrtörlés, türelmetlen mozdulatok. A percek nemhogy nem fényesek, még csak opálosnak sem mondanám. Napi penzum, mozogjon az a gyerek, hogy rendes ember legyen belőle! Az anyukák meg mély levegőt vesznek, aztán megpróbálják kifújni magukat, látszik, örülnek az ismerős arcoknak, jó kiszakadni a négy fal közül és megbeszélni, kibeszélni, beszélni egy másik felnőttel, például azt, hogy mit főzzenek vacsorára, vagy holnap délre. Mert a napok összefolynak, egy nagy végtelenített filmé, amit csak néha akaszt meg egy ünnep, egy üres, bambulós óra, amit magukkal tölthetnek.

-Én rizsfelfújtat készítek...- mondja az egyikük.

-Már elkezdtem egy pulcsit kötni Zolikának, rizskötéssel, tudod, egy sima, egy fordított...-érkezik a válasz.

Válasz?! Elbeszélünk egymás mellett, a lényeg , hogy beszéljünk, megszabaduljunk vélt és valós feszültségeinktől. Mondjuk a magánytól, kétségeinktől, vívódásainktól, de apró örömeiket, sikereiket is megosztják az alkalmi játszótéri ismerősök. Sokszor egymás nevét sem tudjuk.

Ő az Anna anyukája, tudod!?- mutatnak ránk.

Beletörődve nézek szét a játszótéren, kicsit már kívülállóként látom ezt a furcsa mikrovilágot, hiszen már az én gyerekeim lassan kinövik ezt a kort.

Jó lenne, ha nem fásulnánk el olyan hamar, ha a játszótér valóban játszó-tér volna. Ahol nem olyan ritka a gyermekével játszó apa, mint a fehér holló. Ahol ez nem feminim viselkedés.

És mi szülők jobban átéreznénk, hogy a gyerekeink a "reinkarnációink", átörökítjük magunkat nem csupán a génjeinkkel, de viselkedésmintáinkkal is.

Jó lenne hinni, hogy akik ott vannak, nem azért olyan odafordulóak, mert most vannak épp láthatáson, és néhány perc múlva már csak emlék lesz az együtt töltött idő azzal a világszép királykisasszonnyal...

Buddhista bölcsesség az elfojtásról...

2010-09-21T04:44:00.000-07:00

"Az olyan érzések, mint az elkeseredettség, a zavartság, a düh, a neheztelés, a harag, a féltékenység és a félelem valójában nem rossz dolgok, hanem tiszta pillanatok, amelyek rámutatnak arra, hogy mit fojtunk el."

Buddhista bölcsesség gyöngeségeink övezeteiről...

2010-09-21T04:27:00.000-07:00

"Amikor saját akaratunkból egyre beljebb hatolunk félelmünk, gyöngeségünk és bizonytalanságunk egyes övezeteibe, felfedezzük, hogy falai hazugságokból, nagyon régi félelmekből és hamis ideákból épülnek fel arról, hogy mi tiszta és mi nem."

A Johari-ablak, ablak belső világunkra

2010-08-15T00:34:00.000-07:00

Az önismeret rendkívül fontos, az önértékelést is beleértve. Már az ókori delphoi jósda híres felirata ez volt: "Ismerd meg önmagad!"
Ez a több ezer éves intelem, bölcselet, amely arra figyelmeztet, hogy az emberi élet életminőségének nagyon fontos eszköze az önismeret.
A világ megismeréséhez önmagunk megismerésén keresztül vezet az út. Az önismeret alapkérdéseit mindenki feltette már magának. Először a kamaszkori önmeghatározások lázában, azután a nagyobb sorsfordító események idején, életünk útelágazásainál vagy élete delén, az összegzések, számvetések kapcsán...
"Mi végre vagyunk a világon?"-alapkérdése írókat, költőket, hétköznapi embereket, férfiakat és nőket egyaránt foglalkoztat. Mert a válaszadást önmagunknak nem lehet "megúszni", kikerülni, eltussolni, ahogy tetszik.

Önismereten azt értjük, hogy az embernek áttekintése van a saját személyiségének összetevőiről, határairól, lehetőségeiről. Betekintése van a viselkedésének mozgatórugóiba, hátterébe és motívumrendszerébe, helyesen ítéli meg az emberi kapcsolatokban játszott szerepét és főként hatását.

Az önismeret élég széles körben használt és vizuálisan is jól használható egyszerű modellje a Johari-ablak, amelynek kidolgozói Joseph Luft és Harrington Ingham pszichológusok (1973.)
Önmagunk megismerése véges, személyiségünk bizonyos szférái rejtve maradnak még magunk előtt is. a Johari-ablak szerint személyiségünk négy mezőre osztható:

1. Nyílt terület: Mások számára észlelhető tulajdonságokat, viselkedést tükröz ez a szféra.

2. Rejtett terület: Azok az érzések, gondolatok, viselkedés-motívumok, amelyeket szándékosan elrejtünk.

3. Vak terület: Azok a részek, amelyeknek nem vagyunk tudatában, de mások észlelik. Pl. szemrebegés, kivörösödés, hőhullám, gesztusok.

4. Ismeretlen terület: Mi sem és mások sem ismerik. Pozitív és negatív is lehet.Pl. Váratlan szituációban, vészhelyzetben felszínre kerülő, addig ismeretlen tulajdonságunk. Ez a tudatalatti szféra.

Önismeretre szert tenni egy hosszú folyamat, ahogy mi magunk is változunk újra és újra kérdések elé állít az életünk, és válaszokat szeretnénk találni, legalább önmagunk számára...

A megfelelő énkép kialakításához, önbizalmunk megerősítéséhez kemény belső munka szükséges. Dolgozni kell rajta, mert semmit nem adnak ingyen, nem fog az ölünkbe hullani!
Ebben jó segítségünk lehetnek szakemberek, pszichológusok, trénerek, önismereti csoportok, biblioterápiás foglalkozások vagy akár egy őszinte, baráti beszélgetés.

"Szívünk hungarikumai" -kiállítás Szegeden

2010-08-12T01:02:00.000-07:00

Hungarikumok, szegedikumok -szívünknek kedves emblematikus épületek, tárgyak, helyek.
Kinek mi jut eszébe, ha messzire kerül szűkebb pátriájától?! Mi él a szívünkben szülőhelyünkről, lakóhelyünkről? Mi jelenik meg lelki szemeink előtt ilyenkor?
És a színek, az illatok, az érzések és az emlékek...

http://www.sk-szeged.hu/programok/kiallitasok/1403-qszivuenk-hungarikumaiq.html

Pletykaanyu (részlet)

2010-07-28T04:16:00.000-07:00

"Ez a valaki, folytatja Ferenc, akit mintha az Isten is arra teremtett volna, amiért őbenne az elszántság tükre csillog, ez a valaki, aki igen rátermett, tehetséges és ambíció is akad benne bőven, egy kikerülhetetlen dolgot nem vesz figyelembe.

Mit, kérdezi szendén a ponty.

Gondolkozz egy kicsikét, szerinted mit?

A ponty hallgat, kis ideig csak, az illem kedvéért, úgy tesz, mintha gondolkodna, hátsó uszonyával néhányszor legyint, aztán megkérdezi megint.

Mit?

Valahogy úgy van, fiam, kezdi válaszát Ferenc, hogy tudnunk kell magunkat megbecsülni: azt, hány kilósak vagyunk. Mit tesz Isten azokkal, akiknek halvány sejtelmük sincs magukról, akik úgy vannak a pikkely alatt, mintha a sömör éke lenne a testnek, nem inkább baja? Azokat, kik így vannak, megvakítja az Isten. Aztán elnyeli a hullámsír valamennyit!

Valamennyit, erősíti meg a ponty.

De ez önmagában, bármily hihetetlen, kevés. Kevés, hogy tudod, mi a Mi, és úszol föl-le ezzel a szappanos tudással szivattyútól szivattyúig, akárha napra nap ugyanaz volna a világ. A drága Úristen szemében ez még elégtelen!"

Grecsó Krisztián: Pletykaanyu (részlet)

(Jekenkor Kiadó, Pécs, 2001)

A kisember és a kispolgár

2010-07-26T01:40:00.000-07:00

"Félek a kispolgártól. Nem gyűlölöm, amiért szűk és korlátozott világban él, de félek tőle, amiért világának túlnyomó fele formátlan és végtelen sötétség.
A kispolgár tökéletesen más valami, mint a kisember. Látszatra a két életforma azonos.Valójában homlokegyenest más. A kisember olyan, minta hó alatt megbúvó mag. Szemben a kispolgár lappangó poklával, démonitásával.
A kisember: nyitott. S bár nem ura a helyzetnek, ártatlan nyitottságával megtapasztalva, érettséggé váltja mindazt, ami eltiporja. Sorsával így szakadatlan részese a valódi kultúra örökké győztes vereségének.
Vele szemben a kispolgár: zárt. Ura életének. És vesztese annak az aránytalanul nagyobb meghívásnak, amit tökéletesen érzékeltet földünk sorsa, mérete és helyzete az univerzum egészében.
Amíg a kisember - hasonlóan a lángelméhez - a mindenség polgára, a kispolgár kizárólag a földet lakja. Az ilyenfajta "állampolgárság" azonban törvénytelen. Ahogy a gőg sem azért bűn, mert túl nagyra, hanem azért, mert túl kicsire veszi magát, hogy sorsa biztos ura lehessen.
A kispolgárnak háza, kertje, és kutyája van. Én nem ezért bírálom. Félelmet a kispolgár elhanyagolt, elnyomott világa kelti, ami nem egyéb, mint a tudat alá szorított mindenség. "

Pilinszky János: A kisember és a kispolgár
(Új Ember, 1972. október 15.)

A költészet zenéje (részlet)

2010-07-26T01:22:00.000-07:00

"Egy vers igen különböző dolgokat jelenthet különböző olvasóknak, s lehet, hogy egyikük számára sem azt jelenti, amire a szerző gondolt. Példának okáért, a költő egy különös személyes élményét verseli meg, amelynek, úgy véli semmi köze a külvilághoz, az olvasó mégis általános szituáció megjelenését hámozza ki belőle, vagy éppen egy személyes élményre érez rá. Az olvasó értékelése, noha más, mint a szerzőé, éppen olyan jogos - sokszor még jobb is lehet egy költeményben, mint amiről szerzőjének tudomása van. A különböző értelmezések talán egyazon dolog töredékes megfogalmazásai, a kétes értelmű passzusok, meglehet, annak tulajdoníthatók, hogy a költemény nem kevesebbet, hanem többet jelent, mint amennyit a köznapi beszéd hordozni képes.
Egyszóval, a költészet többre vállalkozik, mint amennyi prózában közölhető..."

T. S. Eliot: A költészet zenéje
(Falvay Mihály fordítása)
(Káosz a rendben. Bp. Gondolat. 1981.)

A lét elviselhetetlen könnyűsége

2010-07-19T23:50:00.000-07:00

" Ha életünk minden másodperce a végtelenségig ismétlődne, úgy oda lennénk szegezve az örökkévalósághoz, mint Jézus Krisztus a keresztfához. A gondolat hátborzongató. Az örök visszatérés világában minden mozdulatra a felelősség elviselhetetlen súlya nehezedik. Ezért nevezte Nietzsche az örök visszatérés gondolatát a legsúlyosabb tehernek (das schwerste Gewicht).

Amennyiben a legsúlyosabb teher az örök visszatérés, ennek hátterében az életünk csodálatosan könnyűnek mutatkozhat.
De vajon a nehéz valóban szörnyű, a könnyű pedig valóban csodálatos?"

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Európa Könyvkiadó, Budapest, 1996

A jellegzetes oktatási és tréningtechnikák 2.- off the job módszerek

2010-06-22T12:25:00.000-07:00

A munkavégzésen kívüli technikák közül a következők említhetők:

Előadás: A leghagyományosabb oktatási és tréningmódszer, amelynek nagy előnye a gyors és olcsó ismeretátadás. A nagy hátránya, hogy nehéz az átadott ismeret megtanulásának és elsajátításának ellenőrzése.

Programozott oktatás: Ez egy olyan módszer, aminek keretében a tréningen részt vevők lineáris vagy elágazásos tanulási módon ismerik meg a tananyagot.

Konferencia módszer: Számos módon és céllal lebonyolítható módszer. Így többek között oktatási, problémamegoldási és ötletgyűjtési típusai különböztethetők meg. A kommunikációs technológiák segítségével bonyolítható le ma és a jövőben a tele-vagy távkonferencia. Ez a konferencia-módszer azt teszi lehetővé, hogy egymástól nagy távolságban dolgozó személyek, csoportok hallgassák egymás érveit. Egymást látva, hatékonyan kérdezzenek és érveljenek. Gyakran használják ezt a technológiát ismert előadók vagy a cég első számú vezetője előadásának közvetítésére.

Esettanulmány: Konkrét esetek elemzése alapján fejlesztik a résztvevők szakmai tudását és vezetési ismereteit.

Szerepjáték: Konkrét problémák, szituációk és szerepek játékos formában történő elemzésére szolgál. Az ilyen játékok legösszetettebb formája a pszichodráma, amelynek keretében a résztvevők lejátszhatják az elemzett szituációt.

Szimulációs játék: A gyakorlati esetekre épülő számítógépes módszer, aminek a során egy egész vállalat vagy egy konkrét terület működése vagy éppen sajátos reakciói elemezhetők.

Tanulmányi szabadság (sabatical): Vállatok, oktatási intézmények meghatározott terv szerint adhatnak rövidebb vagy hosszabb időre (pl. 6-9-12 hónap) szóló szabadságot. Az ilyen szabadságot az érintett felhasználhatja egy nagyobb írásos munka elkészítésére vagy éppen szakmai, emberi és emocionális képességeinek megújítására.

Értékelő/Fejlesztő központ: A kiválasztás, tréning és fejlesztés keretében a különböző cégek gyakran szerveznek ún. AC/DC-t. A program kezdetén a résztvevő egy összefüggő ismertetőt kap , amely segítségével megismerheti az elképzelt munkáját és a példabeli vállalatot. Megismeri a mintavállalat múltját, szervezeti felépítését, küldetését és stratégiáját, termékeit és piacát, munkakörnyezetét és kultúráját, valamint jelenlegi tevékenységét. A program tipikus elemei a következők: postafiók gyakorlat, interjú, szerepjáték, és prezentáció/ írásbeli feladat.

Coaching: A tudatosság erősítésének módszerei közül a coaching felszínre hozza és kiemeli minden egyén sajátos fizikai-szellemi képességeit, ugyanakkor receptadás nélkül erősíti azokat és az illető önbizalmát. (Whitemore, 2008.)

Önismereti csoport: A csoportos önismeretszerzés során a szakirodalomból jól ismert Johari ablak nyílt területe növekszik a vak terület rovására.

E-learning: Hallható központú szemlélet, a tanulás-követés irányítását, a beszámolási opciókat, az élő kapcsolatot, az együttműködést és az éló tartalmakat foglalja magában.

Önkéntes munka: Sokkal hasznosabb csapatépítés tekintetében, mint a hagyományos tréning. ( kerítés javítása, játszótér karbantartása, természetvédelmi területek gondozása.

Outdoor tréningek: A természetben zajlanak, fizikai, mentális igénybevétel árán kovácsolják össze a csapatot.

Irodalom
Személyzetfejlesztés és tréning stratégiai kérdései
Humánpolitikai szemle, 2010. február, p. 49-50.

A jellegzetes oktatási és tréningtechnikák 1. - on the job módszerek

2010-06-22T10:32:00.000-07:00

Oktatás, tréning, coaching...?

Minden munkahelyen sorra napirendre kerülnek ezek a témák. Nem kerüli el természetesen a közszférát sem, hiszen lépést tartani ezen a területen manapság épp úgy kell, mint a versenyszférában. Versenyhelyzet. Versenyelőnyt, de hogyan?

Ki, kit, hogyan fejlesszen?

A gazdasági válság hatására a cégek nagy része a tréningek számának csökkentésével válaszolt, onnan vont el anyagi- és humán erőforrást, ahonnan pedig- egyéb külső források hiányában- egyedül fejlődést remélhetne. Ha nem külső céget bízna meg, és nem méregdrága és vitatható hatékonyságú, sokszor sablonos outdoor tréninget tervezne be a költségvetésbe, még nem kellene lemondani a dolgozók fejlesztéséről, tudásuk, képességeik gyarapításáról.
Saját ötletekkel is előállhatunk és tervezhetünk a falakon kívüli olyan közösségformáló, közösségépítő tréninget, ahol hasonlóképpen fizikai aktivitásra, mentális készenlétre is szükség van.

Ilyenkor érdemes a belső tudásmegosztáshoz folyamodni, elő a belső tartalékokkal!

A tanulás nem csak formális, de nonformális és informális lehet. Kombinálhatók bátran! A lényeg, mint annyi másban a megosztott tudás folyamatos áramoltatása és a tanulási hajlandóság megfelelő szintje, prioritásként kezelése.

A jellegzetes oktatási/ tréningtechnikákat két nagyobb csoportba osztjuk (Jung, 2008).

A munkavégzés során alkalmazható technikák:

Tervezett utasítás: Tipikusan négy fázisban történik a tanuló vagy munkatárs trenírozása ( pl- előkészítés, iránymutatás, bemutatás és lezárás és gyakorlás).

Felettesi tanácsadás és bemutatás: Ezt a módszert akkor célszerű alkalmazni, ha jól megszervezett és jól előkészített.

Munkahelyi rotáció (Job Rotation): A munkafolyamatokban tudatosan rotálják a dolgozókat, a különböző munkahelyek között.

Felelősség átruházása ( Empowerment): Ez azt jelenti, hogy a dolgozó bizonyos feladatokat közvetlen vezetői kontroll nélkül végezhet.

Munkakörbővítés ( Job Enlargement): A korábban végzett feladatokat horizontálisan bővítik.

Gyakornoki program ( Trainee Programme): A program keretében frissen végzett szakemberek betanítása folyik előre meghatározott program ( 3-6-9 hónapos) ütemben.

Betanítás: Az újonnan belépett dolgozók, mimnél gyorsabb betanítását és helyismeretének megszerzését célozza.

Irodalom
Személyzetfejlesztés és tréning stratégiai kérdései
Humánpolitikai szemle, 2010. február, p. 49-50.

Disszonancia vs. dogmatizmus: a nyitott és zárt személyiségek

2010-06-20T14:31:00.000-07:00

Minden ember külön, autonóm személyiség. Kialakítjuk saját stílusunkat, gondolkodásunkat, értékrendünket. Megnyilvánulásaink központi szervező elve maga a személyiség, tehát a műalkotások megfejtésére is van egy ránk jellemző stratégiánk, gondolkodásmódunk.

Szoros összefüggés van tehát a műértékelés és a különböző személyiségjellemzők között.

Ilyen kapcsolat van a nyitott és a zárt gondolkodásmód és az irodalmi művek megítélése között is. Kísérletek bizonyítják, hogy minél zártabb, befejezettebb, dogmatikusabb valakinek a szemlélete (magas intelligencia esetén is), annál nagyobb a lehetősége, hogy értékítéleteiben hol a valóságos érték fölé, hol alá helyez műveket.

Különös nehézséget okoznak nekik a vers hagyományos szerkezetét megbontó művek, s kedvelik az egyszerű, sablonos, konvencionális alkotásokat.
A nyitott gondolkodásmódot az összetettség kedvelése, a disszonancia, formabontás tolerálása és megértése.

A befogadás mélysége: a limitált életérzés

2010-06-20T13:39:00.000-07:00

"Csaknem mindenütt olyan szavakkal találkozunk, amelyek világosak, és olyan gondolatokkal, amelyek nem azok."
/J. Joubert /

Kutatások bizonyítják, hogy az irodalmi alkotások olvasóinak csak kis hányada jut el a mű lényegi befogadásához. Gyakran előfordul, hogy egy összetett regényt fogyatékosan olvasnak képzett olvasók is. A műbefogadás-műértelmezés vizsgálatával jól körülhatárolható dimenziókat különítettek el, amelyek gyakran fedik egymást. Ezek összefüggésben állnak az olvasó ízlés értékstruktúrájával, motivációjával, attitűdjével stb.

Mi határozza meg, hogy egy-egy mű és olvasója létre jön-e a kommunikációs kapcsolat?

A vizsgálatok az olvasmánybefogadás következő alapszintjeit vázolják fel:

1. Az olvasó világa /ismeretei, ízlése, beállítódása/ és a mű világa annyira eltér egymástól, hogy tartalmas kapcsolat nem jön létre közöttük. Az olvasó nem érti vagy teljesen félreérti a művet.

2. Az olvasó a mű világánakcsak bizonyos elemeivel tud kapcsolatot teremteni, s ez a viszony megragad a köznapiság szintjén. Tehát vagy másban azonosul egyes elemekkel (belemenekül egy szereplő alakjába alakjába) vagy távolságtartással szemléli és próbál bizonyos köznapi ismereteket levonni.

3. A legigényesebb szint, mikor az olvasó a köznapiság szintjét meghaladva esztétikai kapcsolatot tud teremteni a teljes művel. Tudatos, aktív olvasómód jellemzi.

Miért is olvasunk?

2010-06-08T09:42:00.000-07:00

Természetesen egyrészt vannak közvetlenül szükséges olvasmányok un. funkcionális olvasmányok, mint például ismertszerzés, szakmai olvasmányok, lazító, kikapcsoló és az önképzést elősegítő olvasmányok.

Másrészt a kifejezetten irodalmi motivációk azok, amelyek olvasásához semmilyen praktikus, hasznosság-elvű érdek nem fűz, hanem az alkotás maga öncélú valóságában kerül kapcsolatba az olvasóval.

Robert Escarpit szerint az olvasás egyszerre szociális és antiszociális cselekvés.

Ideiglenesen megszünteti az egyén kapcsolatát a külvilággal, s új kapcsolatot teremt a mű világával.

A beállítódáson /attitűd/ a személyiségben meggyőződésszerűen élő olyan érzelmekkel átszőtt vélekedéseket, tudattartalmakat értünk, amelyeket a személyiség észlelései, ítéletei során alaptételként alkalmaz.

A beállítódás az egyéni élettörténet terméke, ugyanakkaor módosulhat is. Az attitűd speciális válfaja az olvasói beállítódás, amely szorosan összefügg az olvasmányok befogadásának problematikájával is.

Három meghatározó összetevője a személyiség rendszere, az értékrendszer és a kultúrával kapcsolatos beállítódás.

Az olvasási beállítódás függ attól, hogy az olvasó előzőleg milyen értékű, témájú műveket ismert meg.

Jellemzi információkészletének nagysága és olvasmányszerkezete, valamint viselkedési stratágiája.

Az olvasói viselkedési stratégiák három fő típusát különböztetjük meg:

1. kikapcsoló-menekülő

2. köznapi- informálódó

3. lényegi-esztétikai

Bár minden olvasó érdekelt abban, hogy a szükséges információt a lehető legkönynebben gyűjtse be, már a legegyszerűbb sémák is minimális aktivitást kívánnak az olvasótól.

A naív olvasót jobbára az érzelmi aktivitás, a tudatos olvasót pedig az értelmi aktivitás jellemzi.

Az irodalmi mű az erkölcsi jóérzés szükségletét mozgósítja.

Pedagógusnap- június első vasárnapja

2010-06-06T11:56:00.000-07:00

"Ha hajót akarsz építeni, ne azzal kezd, hogy a munkásokkal fát gyűjtetsz és szó nélkül kiosztod közöttük a szerszámokat, és rámutatsz a tervrajzra.

Ehelyett először keltsd fel bennük az olthatatlan vágyat a végtelen tenger iránt."

Antoine de Saint-Exupéry

1951-es minisztertanácsi határozat a pedagógusok munkájának társadalmi elismeréseként június első vasárnapját padagógusnapnak nyilvánította.
Magyarországon 1952. június 7–8-án ünnepelték először ezt a napot, s ez alkalomból adták át a kiváló tanítói és tanári okleveleket az ország legkiemelkedőbb pedagógusainak. 1993 óta a tanítók, tanárok, oktatók kitüntetése január 22-én, a magyar kultúra napján történik.

Könyvhét kontra funkcionális analfabétizmus

2010-06-02T09:09:00.000-07:00

"A költészet számomra éppúgy nem nyelven túli, hanem sokkal inkább nyelven inneni, nyelv alatti jelenség, ahogy az élet is alatta marad a mindenség egy részének." /Pilinszky János/

Az irodalmi művet olvasók, befogadók nélkül csak holt tárgyak. Az életre keltés a közönség feladata.

A líra- hasonlóan a többi műnemhez-, a szó, a szöveg művészete, de mitől minősül egy-egy szöveg, vers nagyszerűnek vagy értéktelennek, megfejthetőnek vagy érhetetlennek? Mikor jön létre a kommunikáció?

Ha valaki meg akarja érteni a művet, annak a szöveg lényegével, működési módjával kell tisztába jönni, spontán vagy tudatos módon abba kell begyakorolnia magát.

A művek értelmezési lehetőségeiről több ellentétes vélemény alakult ki. Az egyik, miszerint a mű értelmezése a szerzői háttér kibontásából jöhet létre. Egy másik, az előbbivel ellentétes felfogás szerint viszont az irodalmi mű nem a szerző, hanem az olvasó érdekében jött létre, ezért a jelentését meghatározó lényeget a befogadó élményeinek rendszerében találjuk meg.

Végül jelentkezett egy harmadik felfogás is, hogy a mű igazi lényege maga a szöveg, a leírt nyelvi konstrukció.

Ha az irodalmi folyamat elemzéséből indulunk ki, akkor a folyamat egyik oldalán az alkotó áll az alkotással, a másikon a befogadó közönség. A folyamatnak a két pólusa kultúrszociológiai szempontból meghatározott viszonyban van egymással.

Ebben a viszonyban közvetítő szerepét formálisan az iskolák, könyvtárak látják el.

Napjainkban tanúi lehetünk az olvasás, s főként a szépirodalom általános térvesztésének. Ezen belül is talán a líra szenvedi el a legnagyobb veszteséget.

Egy nemrég megrendezett szakmai konferencián elhangzott adatok megdöbbentőek. Eszerint hazánk lakosságának csupán néhány százaléka olvas szépirodalmat.

Oktatási szakértők szerint Magyarország lakosságának egyharmada funkcionális analfabétaként kerül ki az iskolapadból?! Mi vár rájuk a munkaerőpiacon? A kérdés természetesen költői...Nem stilisztikai értelemben. Ez már nem csupán az elit irodalom siratásának kérdése, vagy holmi bölcsész-kesergés, ez szociológiai és gazdasági kérdés is a javából.

Kultúraközvetítők!Megszerettettük az irodalmat, az olvasást? Tudtunk együtt változni a változó igényekkel, környezettel?

Megtettünk vajon mindent?!

Együttérzés, megértés, empátia, katarzis

2010-06-01T10:08:00.000-07:00

"Az olvasási élményben uralkodó érzelem nem intenzitásával tűnik ki, hanem hangulati jellegével. A hangulat lecsökkentett erejével vissza tudja adni életünk minden bonyodalmát"- írja Halász László.

Sajátos költői minősége az adott szituáció képekbe sűrített érzelmi együtthatóiból áll össze. Az átalakulás, a megszépülés, a hétköznapiságtól való megtisztulás ott éri el csúcspontját, ahol az eredeti élmény már nem saját sorsunkhoz, hanem valamilyen irodalmi alkotásban megjelenő költött személyek sorsának átélésén keresztül ér el bennünket.

A művek befogadása során a részvét túllép eredeti rendeltetésén. A szűk privát világtól való függetlenedése teszi lehetővé a műélvezetet, mint sajátos hangulati élményt. A művészetek sokban segítik az empátia kibontakozását és fejlődését. A különböző művészeti ágak az empátia más és más arculatát képesek fejleszteni.

A költészet szimbólumokat, a szépirodalom sémákat ad ahhoz, hogy a másikról empatikusan nyert ismereket fel tudjuk dolgozni.

A művészeti alkotás kommunikáció, mégpedig komplex üzenetek halmaza, sajátos kódban megfogalmazva.

Az alkotás befogadásához, megértéséhez kell a figyelem összpontosítása. Az empátiás megértés bizonyos foka, ha a műélvezet nem elégszik meg a felszínes élménnyel. Az igazi élmény forrásává akkor válik, ha a személyiség igyekszik felolvadni bennük, megpróbálja a szituációt átélni.

Ez az élmény teszi valódi kommunikációvá a művet. Ennek alapja a beleélés.

Ahhoz, hogy képes legyen erre, meg kell tanulnia műértő módjára olvasni.

Ennek két szakasza van.

Az első az olvasás technikájának elsajátítása, tökéletesítése.

A másodikban a az olvasmány szereplőjének cselekedeteinek megértésétől indulva a mű tárgyán túlmutató mondanivalójának, stílusának értékeléséig vezet az út.

Az olvasmányhoz való esztétikai viszony csak később alakul ki a folyamatos oktatás, önképzés, igényes olvasás hatására.

Az irodalmi mű befogadásának pszichológiai vizsgálatáról...Hatás-elméletek

2010-05-31T08:52:00.000-07:00

A hatáslélektan alapvető kérdéseit tekintve az egyes iskolák, irányzatok egymással szemben állnak. Eltérés és ellentmondás mutatkozik abban a tekintetben, hogy mi a hatása, mi a tulajdonsága, mi a lényege az irodalomnak, a művészetnek, a szépnek általában.

Hankiss Elemér így foglalja ezt össze Az irodalmi kifejezésformák lélektana című tanulmányában:

A fiziológiai iskola, mely a művészi élmény közvetlen fizikai hatását, az érzékszervek doppingolását, harmonizálását, élesítését tartja lényegesnek.

A pszichológiai iskola s ezen belül a "kikapcsolódás", a valláspótlék, a "vágykielégülés" az extázis elmélete.

A vitalista iskola, mely szerint a művészi élmény azzal, hogy felszabadítja és harmóniába rendezi az ember összes képességét, a hétköznapi életénél gazdagabb, teljesebb életélményt nyújt.

Az esztétikai élmény elmélete, mely szerint a művészi élmény egy sajátos, a hétköznapitól elütő s annál komplexebb érzelmi-gondolati álláspontot hoz létre az emberben, s ezzel a létezés egy sajátos új lehetőségét nyitja meg előtte.

A terápikus iskola, s ezen belül a különböző katarzis teóriák, "lereagálás-elméletek", a művészet gyógyító hatásásáról szóló hajdani orvosi és modern pszichiátriai teóriák.

Az antropológiai művészetelméletek, melyek úgy vélik, hogy művészeti hatás a hajdani mágikus életérzést, vagy az emberiség közös, ősi élményeit elevenítik föl.

Bármelyket is fogadjuk el, egy biztos. A művet ketten hozzák létre, az alkotóművész és az újraalkotó befogadó. Az olvasó a műből kiindulva, annak felfogása, megértése nyomán sajátos élményekre tesz szert.

Az első benyomásról és annak csapdáiról...

2010-05-30T13:00:00.000-07:00

Kommunikáció. Még 15-20 éve lázadoztak a lelkes nyelvőrök a szó köznapi használata ellen, ma már a kisgyerekek szókincséből sem hiányzik. Furcsa, hogy idegen szóval kell ezt a fontos fogalmat kifejeznünk, nemzetközi szó ez, a világ minden táján használják és értik.

Mert hát a beszéd, a közlés, az információ mind rokon fogalmak, de a kommunikáció azért többet jelent.

A " Communicatió" latin szóból ered, ami közlést, ill. egy közlésben való részvételt jelent. Az üzenetek szabályozott cseréje. Tehát interakciót feltételez. Míg az információ egyoldalú közlés, hír, addig a kommunikációban az interakció elengedhetetlen, a visszacsatoláson áll vagy bukik a sikere.

Felosztások sora létezik a kommunikáció típusaira különböző szempontok szerint.

Az egyik legfontosabb, hogy hány szereplője van a kommunikációs helyzetnek:

interperszonális, két ember közötti
multiperszonális, kettőnél több ember közötti
szervezeti, személy és szervezet vagy szervezetek közötti

A verbális és a nonverbális közlést mindig kíséri a mögöttes tartalom, a metakommunikáció, amely általában nem szándékos, nem tudatos kommunikáció, mégis nagyon fontos eleme az üzenetnek.

Legyen tehát kommunikációnk kongruens, vagyis egybevágó, megegyező, őszinte és hiteles!

A legszebb retorikai blikkflangot is leleplezi egy oda nem illő fintor vagy ajakbiggyesztés...És mire észbe kapunk, a kívánt hatás ellenkezőjét érjük el.

A magunkra erőltetett szavak, nyakatekert kifejezések, más társadalmi rétegek, csoportok szókészletének látványos hangoztatása, az argóban használatos szavak szajkózása, csakhogy vagánynak vélt haverok befogadjanak... Csak néhány példa mindennapi életünkből.

Testbeszédünk ezernyi jelét nem szándékosan használjuk, nem tanuljuk iskolában, képzéseken.

Mégis, ha kezet fogunk valakivel és a szemébe nézünk, már számtalan információnk van róla.

Annyi, amit első benyomásnak hívunk...Annyi, hogy eldöntjük, folytatunk-e vele egy beszélgetést, szeretnénk-e vele moziba menni, felvesszük-e munkatársnak vagy összekötnénk-e vele az életünket.

Megtanuljuk saját élményeinken, jó és rossz tapasztalatainkon keresztül.

Hanyag testtartás, lesütött szem, összekulcsolt kar a mellkas előtt, hajcsavargatás, ideges dobolás az ujjaikkal az asztalon, míg várakozunk.Látjuk magunk előtt, és azonosítunk vele egy bizonyos üzenetet.

Használjuk, önkéntelenül. De lehetne tudatosabban figyelni ezekre a jelekre. Lelepleznének sok álságos, mesterkélt magatartást. Felismerhetjük magunk és mások nonverbális kommunikációjának hitelességét.

Tehát az első benyomás meghatározó!
Amit mondunk, töredéke csak annak, amit

kommunikálunk magunkról.
Ahogy mondjuk, intonáljuk, az már jóval többet.
Mégis a testbeszéd teszi ki az összbenyomás több mint felét.

Azért tegyük hozzá a régi bölcsességet is. Ne ítélj első látásra!

A megismerésre nyitott, kíváncsi hozzáállás mindenkinek jár!Előítéletek nélkül!

Balanced Scorecard- BSC

2010-05-30T08:00:00.000-07:00

A BSC kiegyensúlyozott, teljesítménymutatókon alapuló stratégiai értékelési rendszer.

Kiegyensúlyozott: mivel a benne szereplő nézőpontok egyensúlyát igyekszik megteremteni, kiegyensúlyozott, mivel objektív könnyen számszerűsíthető eredménymutatókat és szubjektív némileg egyéni megítéléstől függő teljesítménymutatókat is figyelembe veszi.

Teljesítmény mutatókon alapuló, stratégiai: mert a stratégiai célokat és kezdeményezéseket konkrét mérőszámokká fordítja le, amely eljárás következtében a stratégiai megvalósul.

Értékelési rendszer: mert a kitűzött célértéket a tényleges teljesítménnyel folyamatosan összeméri, az eltérés elemzése alapján a visszacsatolás megvalósítható.

A módszer a szervezetet a következő négy szempont szerint vizsgálja:

Pénzügyi nézőpont: Mit várnak el a tulajdonosok?
Vevők nézőpontja: Milyen teljesítményt várnak el a vevők?
Folyamatok nézőpontja: Mely folyamatokban kell kiemelkedő teljesítményt nyújtani?
Tanulási és fejlődési nézőpont: Hogyan tartható fenn a jövőben a változási és fejlődési képesség?

Tapasztalatok szerint azok a vállalatok sikeresek, akik stratégiájukat meg is tudják valósítani, ebben segít a BSC módszer, amely a stratégia megvalósításának módszertana.

Egy nyelvet beszélünk?

2010-05-20T12:27:00.000-07:00

"A megfelelő hangnemben az ember bármit mondhat, míg rosszul megválasztott hangnemben semmit." /George Bernard Shaw /

Számtalan konfliktust elkerülhetnénk, ha foglalkoznánk kommunikációnk fejlesztésével.
Hétköznapi életünk, mindennapjaink minőségét alapvetően befolyásolja, megértünk-e másokat és megértetjük-e magunkat. Valóban tudunk-e "egy nyelvet beszélni", ahogy ezt a magyar nyelv oly érzékletesen kifejezi?!

A vezetői kommunikáció különösen fontos, hiszen a vezetésük alatt tevékenykedők munkamorálját, hatékonyságát közvetlenül befolyásolja. Közvetlen munkatársaikkal kialakított viszonya kihat a az olyan területekre, mint a motiváció, a csapatszellem, a jövőkép kialakítása és elfogadása. Ez mind fontos összetevője a szervezeti kultúrának is.
Fejlődő szervezet nem létezhet fejlődő munkatársak nélkül, ez a záloga egyben a versenyképességének is.

A belső motiváció mindig erősebb a külsőnél, ha hiányzik a személyes perspektíva, ha nem látható az egyéni karrier lehetősége, elvész a belső hajtóerő és egykettőre a kiégés (burnout) tüneteit tapasztaljuk. Amiről kevés szó esik, legalább ennyire romboló hatású a személyiségre a boreout, az unalom és érdektelenség, amikor csak úgy csinálunk, mintha dolgoznánk, feleslegességünk teljes tudatában.

A kommunikáció fejleszthető, a hatékony kommunikáció-akár tanári,akár vezetői-, két alappilléren nyugszik: a hatékony, meggyőző beszéd és a figyelmes hallgatás.
A menedzserek személyiségfejlődését támogató eszközök manapság válnak divatossá, de a közszférában szinte teljesen ismeretlenek. Jó lenne egyre több helyen figyelmet fordítani arra is, hogy a mentorálás, coaching, shadowing ne valami "úri huncutság" legyen a munkavállalók szemében...

Drámapedagógia: fejlesztés a "mintha" védett világában

2010-05-16T06:47:00.000-07:00

Hallom: elfelejtem. Látom: emlékezem. Cselekszem: megértem – ez a régi kínai közmondás is az aktív részvételre, jelenlétre hívja fel a figyelmünket, és a drámapedagógia ezen alapul.

Nincs az a hatami szó, nincs az a módszertani csűrcsavar, ami helyettesíteni tudná azt a bensőnkben megélt tapasztalatot, amit egy komplex dráma alkotási folyamata adhat.

Elfogult vagyok, sok éven át foglalkoztam drámapedagógiával, amit bár egyre többen ismernek Magyarországon, mégis még sok az értetlenség és a tévhit körülötte. Ma is sokszor találkozom azzal a rossz és hibás elképzeléssel, hogyha az órán eljátsszuk a történetet, mesét, már drámáztunk is egy kicsit. Mondjuk annyit, amennyit a tanterv x óraszámban elvár. Ez bizony nincs így! A lényegétől fosztjuk meg ilyenkor.

Természetesen ez az eszköz sem mindenható! Nem oldja meg egycsapásra sem az egyre nagyobb számban előforduló magatartászavarral küzdő gyermekek, sem a kellő társadalmi megbecsülés hiányától szenvedő pedagógusok megannyi poblémáját.

Olyanok művelik jól, akik maguk is kreatív személyiségek, el tudják fogadni, sőt igénylik is, hogy megteremtődjön a gyerekek és köztük az az elmélyült légkör, amelyben egy új, egyedi alkotás jön létre. Nem teljesítménycentrikus, nem versenyszerű társas együttlét, hanem alkotó tevékenység, melynek során észrevétlenül fejlődik az empatikus képesség, szociális érzékenység, a kommunikciós képesség, a személyiség.

A tanár is tanul a gyermektől, egyenrangú munkatársak, és e közös felfedezés közben történik a nevelés, saját személyiségük feloldásával.

A tanítási dráma lényege, hogy úgy tanulmányozzuk a problémát, élethelyzetet, hogy megfelelő drámai alaphelyzet kialakítása után történetet építünk fel, majd a történet egy-egy elágazási pontján, mely döntési helyzetet kínál, kreatív feladatokon, improvizációkon keresztül haladunk tovább különböző konvenciók, munkaformák alkalmazásával. Megajánlott szerepekben dolgozunk. A foglalkozás végén, már szerepen kívül megbeszéljük a csoport érzéseit, benyomásait, tapasztalatait, véleményét az „alkotásról”.

A játék mindig megfelelő kerettávolságot tart a szerep és a személyiség között, ez egyben a védettségét is biztosítja. Nem tévesztendő össze a pszichodráma módszerével.

A drámapedagógia eszköztára kiválóan alkalmazható felnőtteknél is. Szerepjátékokon, helyzetgyakorlatokon keresztül segíti a valóság átélését, szituációk megértését, az abban való kommunikációs buktatók leküzdését. Kommunikációs- és személyiségfejlesztő tréningek során segít a konfliktuskezelés hatékony fejlesztésében és az asszertív magatartás kialakításában.

A benchmarkingról vázlatosan...

2010-05-03T13:25:00.000-07:00

Benchmarking = Megkeresni a legjobb gyakorlatot és tanulni másoktól.

Robert Camp 1989-ben írta meg az első könyvet a benchmarkig módszertanáról, amelyben a folyamatot 12 szintre osztotta. Ezek a következők:

1. A témakör kiválsztása

2. A folyamatok meghatározása

3. A lehetséges partnerek azonosítása

4. Az adatok forrásainak azonosítása

5. Az adatok összeállítása és a partnerek kiválogatása

6. A különbségek meghatározása

7. A folyamatok különbségeinek megállapítása

8. Megcélozni a jövő teljesítményszintjét

9. Közzétenni, kommunikálni azokat

10. A célhoz igazítani, beszabályozni a folyamatot

11. Meghatározni az eszközöket

12. Felülvizsgálni, újrakalibrálni

A 90-es években kialakult új irányzat, vezetés-szervezési eszköz. Ősrégi bölcsességen alapul: „tanuljunk a legjobbaktól „.Evans 1994-es definíciója szerint „ a benchmarking jó kezdet az üzleti gyakorlat megújításához”. Olyan speciális elemző-értékelő gyakorlat, amely hasonló termékeket gyártó, illetve hasonló vásárlói réteggel rendelkező cégekkel történő összehasonlításon alapul. A mérések középpontjában általában az idő, a költség és a minőség áll.

A „benchmark” kifejezés először TQM ( Total Quality Management) = teljes körű minőségmenedzsment környékén bukkant fel, ahol a saját területén legjobb teljesítményt jelölte. / angol eredetű, bench= munkapad + mark= mérték, szint/ A benchmarking kifejezés ma már gyakorlati ismeretszerzést, másoktól való tanulást, tudatos információszerzést jelent.

Jellemzői:

Évek óta a legnépszerűbb menedzsment eszköz

A meglévő folyamatok alaposabb megértéséhez, és ezzel a menedzselés színvonalának emelkedéséhez vezet

A folyamatos fejlesztés eszköze

Azonosítja az üzleti és vevői kapcsolatok területén a kiválósághoz vezető kulcsterületeket

Azonosítja az üzleti eredményességhez vezető legjobb gyakorlatokat és az azokat alkalmazó vállalatokat

A siker feltételeit számszerűsíti és megkeresi az okokat is

Referencia pontokat, reális alapokat szolgáltat a tervezéshez

Erőforrásokat szabadít fel, mivel nem kell „újra feltalálni a kereket”

A benchmarking vállalti alkalmazásainak két legnépszerűbb formája: a teljesítmény-és a folyamat benchmarking

A vállalatok a bencmarking tevékenységet leggyakrabban egyes kiválasztott vállalati területek teljesítményének összemérésével kezdik (diagnosztikai benchmarkig ).

Ezt követi a vállalat működésének átfogó összehasonlítása, melynek keretén belül a teljesítményre és a fellelhető gyakorlatokra vonatkozó adatok kerülnek összehasonlításra ( holisztikus benchmarkig ) más vállalatokéval.

Végül a benchmarking érettség egy adott fokán a vállalat megkezdi felkutatni a más vállalatoknál fellelhető legjobb gyakorlatokat és feltérképezi az azokkal kapcsolatos folyamatokat ( folyamat benchmarkig).

Benchmarking - alternatívák az idő függvényében:

Egy héten belül: könyvtári keresés, telefonos interjú, szörfölés a web-en

Egy-két hét: Keresés tudományos-és szakkönyvtárakban, szaktanácsadót alkalmazni

Egy hónap: Gyorsított benchmarking, hagyományos telephelylátogatás

Két vagy több hónap: Hagyományos benchmarking

A benchmarking típusok:

1. Belső benchmarking

A benchmarking házon belüli felhasználása- a vállalaton belülműködő részlegek, ágazatok belső funkciójának vizsgálata.

2. Verseny benchmarking

A cég által ellátott piacon közvetlen versenytársak benchmarkolását jelenti.

3.Területi vagy funkcionális benchmarking

Egy adott terülten,- mint pl. az értékesítés- vagy egy adott funkcióban – mint pl. a humán erőforrás gazdálkodás – vezető pozícióban lévők benchmarkolását jelenti.

4. Folyamati vagy általános benchmarking

A cég tevékenységének folyamatokra történő bontását és ezek benchmarkolását jelenti. ( továbbképzés, team építés, kárbejelentés, stb. )

Alapkérdések, áttekintés:

Hogyan tesszük mi?

Nyomon követjük a változásokat?

Ismerjük a jó mércéket?

Hogyan hasonlítjuk össze másokkal?

Elég gyorsan végezzük a folyamatokat?

Használjuk a legjobb gyakorlatokat?

A benchmarking aranyszabálya:

Kezeld úgy a partneredet, versenytársadat és az információit úgy, ahogyan szeretnéd, hogy téged is kezeljenek!

A benchmarking előnyei:

Betekintést enged

Új látószög-magunkat és másokat tekintve

Új célkitűzések

Új módszerek

A jövő előrevetítése

Mely területekre koncentráljunk, melyek a kedvező lehetőségek

Lerombolja a „mi vagyunk a legjobbak „tévhitet

Amiért nem sikerül:

Nem eredményorientált

Homályos célkitűzések

A szervezet védekezővé válik

A vizsgálat hátráltatja a működést

Adatok félreértelmezése

Kiindulópont helyett megoldásnak tekintik

Rendszeresen használt adatbázisok:

Csúcsteljesítményű vállalatok

Világszínvonalú gyártás

Világszínvonalú beszerzés

Vezetői gyakorlat a marketing területén

Pénzügyi vezetés

Ranschburg Jenő: Rögök az úton

2010-05-02T12:54:00.000-07:00

Könyvajánlót írni mindig hálás feladat, ha az ember önmaga választhatja ki, amiről írni szeretne.

Ebben a szerencsés helyzetben voltam, amikor megkértek, írjam meg a Somogyi-könyvtár "Hónap könyve" sorozatának februári ajánlóját.

Különös aktualitást adott a kötetnek, hogy februárban ünnepeljük a házasság világnapját...

Ranschburg Jenő: Rögök az úton

Egyén és család

Pszichológiai írások

[Budapest] : Saxum, cop. 2007

Ranschburg Jenő: Rögök az úton

1981-ben az egyesült államokbeli Lousiana állam fővárosában a polgármester és az állam kormányzója a házasságkötések számának rohamos csökkenésének megállítása érdekében akciót kezdeményezett. A kezdeményezés 1983-tól aztán a házasság világnevet kapta, amit minden év februárjának második vasárnapján ünnepelnek meg szerte a világon.

Napjaink statisztikái arra intenek, hogy felhívjuk a figyelmet e világnap fontosságára. Európában és az Egyesült Államokban ma már több házasság végződik válással, mint amennyiben megmarad az összetartás egészen „holtomiglan, holtodiglan”.

A házasságkötések számának csökkenése ma már világtendencia. Az Európai Unió országaiban született gyermekek majdnem egyharmada házasságon kívüli kapcsolatban jön a világra. Magyarországon a rendszerváltás óta több mint egyharmadával csökkent a házasságok száma. Nálunk az együttélések aránya még jóval alacsonyabb, a házasság még mindig az első helyen áll az együttélési formák között.

A Házasság Világnapját a nagycsaládos egyesületek kezdeményezésére kezdték el hazánkban is ünnepelni az elmúlt néhány évben.

E világnap kapcsán ajánlja olvasóinak a Somogyi-könyvtár Ranschburg Jenő: Rögök az úton című gyűjteményes kötetét, melyben a neves pszichológus írásai átfogóan mutatják be az egyén és család viszonyrendszerének lelki hátterét, a párkapcsolatok fejlődésének mozzanatait, alakulásuk lehetséges variánsait és következményeit. Ezzel segítve a könyv olvasóját véleményt alkotni a házasság témájával kapcsolatban felmerülő megannyi kérdésre.

Hogyan vall erről a szerző?

„egész pályafutásom során a nő és a férfi kapcsolatával, illetve a gyerekekkel foglalkoztam, akik – rideg és szándékosan leegyszerűsítő logikával fogalmazva – e kapcsolat hiányában sohasem születhettek volna meg.”

Miért fontos eleme ennek a témának ez a keresetlen egyszerűség?

Férfi és nő viszonya, szerelem, házasság, gyereknevelés. Mindannyiunkat érintő témák, sorsfordító események, kimondott vagy kimondatlan problémáink, mindennapi életünk mérföldkövei.

„ Könyvem „mondanivalója” egyszerű, sőt triviális: a házasság igenis korszerű intézmény”

„…a nő összehasonlíthatatlanul nagyobb biztonságban él a házasság keretein belül, mint magányos szingliként, kiszolgáltatva alig ismert „barátok”, szeretők önkényének, és a férfi is a házasságban- és a családban –élheti át ősidők óta igényelt alapélményét: azt, hogy szükség van rá.”

Ugye a házassági statisztikák tükrében mennyire váratlan ez a végkövetkeztetés!

És ha ez így van, mi okozza mégis, hogy minden második házasság válással végződik? És hogy oly sok meg sem köttetik?

A boldogító IGEN. És boldogan éltek, ha meg nem haltak…

Minden szülő tudja, amikor ez a mesezáró mondat elhangzik és becsukjuk a mesekönyvet vagy - ami még jobb - a „fejből” mesélés fonalát elkötjük, az a jóleső érzés tölt el bennünket és gyermekeinket is, hogy így kerek a világ, így van ez rendjén…

Próbák, akadályok, amelyekkel megküzdünk, álmok, amelyeket valóra váltunk, eszmék, amikért lelkesedünk, hiteink, amik nem inganak meg, elesettek, akiknek csak mi segíthetünk tudásunkkal és szeretetünkkel. Végezetül, a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig büntetését.

Mit is üzennek a mesék ezzel nekünk?

A boldogságért meg kell küzdeni, újra és újra. Közhellyé koptatott igazság, ami ott és akkor a mese világában magától értetődő.

A mai pár/kapcsolataink talán legsebezhetőbb pontja ez, munkálkodni azon, hogy konfliktusainkat megoldjuk. Azok a boldog párok, akik évtizedeken át konfliktusmentesen élnek? Nem hiszem, sokkal inkább azok, akik érdekeiket, igényeiket össze tudják egyeztetni.

„ Modern világunk családi alapkonfliktusa a nő és a férfi között zajló dominancia-küzdelem (ki irányít, kié a döntő szó a családot érintő alapvető kérdésekben),ami meglehetősen szokatlan jelenség: dominancia harcait ugyanis mind a nő és mind a férfi saját nemén belül vívta, sem az otthon , sem a külvilág nem szolgált a nemek közti rivalizáció terepéül.

Az új világban azonban a társadalom hagyományos intézményei is új értékek mentén szerveződnek: munkahelyek, az egzisztencia világában a nő – egyenjogúságának elnyerésével párhuzamosan- külső szemlélőből a hatalmi harcok részesévé lépett elő, és mindenki csőlátó, aki nem veszi észre, hogy a nő és a férfi közt hasonló küzdelmek zajlanak a családon belül is”- figyelmeztet mindenkit a szerző.

Tény, hogy a XX. században gyökeresen és visszafordíthatatlanul megváltoztak a női szerepek és természetesen ezzel párhuzamosan a férfiaké sem maradhatott ugyanaz többé. A nő mára a férfi házastársa, munkatársa és vetélytársa is egyben.

Mennyi keserű játszma ismétlődik kapcsolatainkban újra és újra. Fortyogó indulataik mocsarában elmerülő végletekig kifáradt asszonyok, szerepzavaruktól elbizonytalanodott férfiak kezdeményezik vagy vonódnak be ezekbe, kilátástalanságba sodorva ezzel magukat és egymást, rossz mintákat adva gyerekeinknek.

Mi lehet a megoldás? Van egyáltalán? Mivel biztathatnánk a kapcsolatok építésére, házasságok megőrzésére, kötelezettségvállalásra a fiatalokat és újrakezdőket? Mi jelenthet kiutat ebből a jelenlegi aggasztó helyzetből?

A válasz természetesen bennünk van. A döntés, hogy esélyt adunk-e a változásnak, csak rajtunk múlik.

„ Az egészséges, értelmes ember képes arra, hogy úrrá legyen kirobbanni készülő haragján…

Ennek mindössze két feltétele van: az egyik az önkontroll, a másik a helyzetfelismerés ” - írja Ranschburg Jenő összefoglalás helyett.

Ebben kétségtelenül segítségére lesz ez a könyv az olvasónak, mely közérthető stílusának köszönhetően azon szakkönyvek közé tartozik, ami egyben maradandó olvasmányélményt is jelentenek.

Tehát az elmérgesedett helyzetek felelősét ne egyedül partnerünkben keressük, hanem saját magunkban is, és ez csak kellő önismerettel érhető el.

Tanulható a konfliktusok kezelése? Igen. Nehéz lesz életvitelünkön változtatni? A válasz: igen. Csak közösen sikerülhet? Igen!

Kissé megkésve...

2010-04-28T23:16:00.000-07:00

Már egy hónapja is elmúlt, hogy véget ért a konnektivizmus-kurzus, és még le sem zártam ezzel kapcslatos bejegyzéseimet...

Először csak az időhiánnyal magyaráztam a tényt. Sehol egy zárógondolat, végzönge akár?! Azután egyre inkább úgy éreztem,még munkál bennem, még gondolkodom, még hat rám. Forgatom, nézegetem, mint kisgyerek az üveggyöngyöt; milyen is, ha a Nap felé tartja, hogyan is csillan akkor rajta a fény...

Hálózati tanítás-tanulás kulcskérdéssé vált mára a fejlődő, változásra és változtatásra megérett szervezetekben . Legyen ez közintézmény vagy vállat. Saját életpályánkról már nem is beszélve, tanulni élethosszig /egész életen át / életen keresztül . De nem öncélúan!

Cikket, bejegyzéseket, könyveket gyűjteni magunk köré, és legfőképpen embereket, akiktől informálisan rengeteget lehet tanulni. Akár virtuálisan, akár személyesen.

Szemléletet adott a htk01, megerősített sok kérdésben, és ajtókat nyitott ki, ami mögé még szereték benézni...

Vagyis számomra azt képviselte, amit hirdetett.

Remélem, hogy lesz folytatása!

És köszönöm Kulcsi visszacsatolását!

http://www.crescendo.hu/2010/3/19/htk01-visszacsatolas

És mégis mi a helyzet a pedagógus szó eredeti jelentésével?!

2010-03-06T10:59:00.000-08:00

Ennyire devalválódott már a tanár szó jelentése? A szó hallatán, hogy tanár, csak azok jelennek meg lelki szemeink előtt, akik " tölcsérrel" töltik bele az ismereteket a gyermekek fejébe?

"Leadják" az anyagot, és kész.

Mentor, inspirátor, mester, tutor, coach, tanácsadó...Nos, igen. Bizonyos értelemben többet és mást értünk ma ez alatt. Pedig ezek a fogalmak sem újkeletűek.

Meg akarjuk különböztetni az új hozzáállást, de mikorra kopnak vajon el ezek is?

És mégis mi a helyzet a pedagógus szó eredeti jelentésével?!

Maga a szó a görög paidagogosz szóból származik, jelentése: gyermekvezető. Így nevezték azt a rabszolgát, aki a gyermekeket iskolába kísérte, illetve akinek a feladata volt a gyermek szellemi vezetése, azaz nevelése.

Jelen esetben elgondolkodtató, mikor és hol csúszott félre a dolog.

Számtalan reformpedagógiai irányzat élt, él Magyarországon is, ahol a tanár utakat mutat, szárnyakat bontogat, terelget, megerősít és elgondolkodtat. Segít megtalálni erősségeinket, ráeszméltet tehetségünkre. De mindezt, -akárhogy csűrjük-csavarjuk-, saját karizmatikus személyiségén keresztül teszi. Ha van neki olyan, mert ha nincs, akkor hiába a sok év tanítási gyakorlat, nem fognak figyelni a diákok az óráján. Természetesen nincsenek illúzióim, mert a társadalmi problémák, az oktatáspolitika ad-hoc intézkedései sem kedveznek az oktatás hatékonyságának növelésének.

De merünk ma egyéniségek lenni? És ha igen, meddig tolerálja egy intézmény? Hol vesznek el legjobbjaink a rendszerben és miért?

Máris visszakanyarodunk a tehetség kérdéséhez.

A tudás és megosztása, avagy a téma HRM szemszögből...

2010-03-04T12:16:00.000-08:00

Tanári lét egyben humánerőforrás-fejlesztés is. Az elmúlt években ilyen irányú tanulmányokat folytattam. Valahogy minden összefügg, a tanári, könyvtárosi munka és a HR.

Támogatni a tudás megszerzését, fejleszteni, motiválni és persze ezt a tudást menedzselni is.

Lehet hogy ez az egész életen át tartó tanulás támogatása, ami minden irányelvben megfogalmazódik manapság?!

Ezért is örültem meg, mikor véletlenül rábukkantam egy, az ajánlott olvasmányok közül kimaradt, de meglátásom szerint alapkérdéseket feszegető könyvre.

Tomka János: A megosztott tudás hatalom, Harmat Kiadó, Budapest, 2009.

A könyv a tudásalapú szervezetekről és az üzleti világ tudásmenedzsmentjéről szól, de azt gondolom, hogy az elméleti és szervezeti problémái a kérdésnek ugyanúgy felmerülnek nonprofit vagy forprofit rendszerekben is.

A tudásalapú társadalomban, a tudás hatalom, de csak a megosztott tudás eredményez versenyelőnyt. A versenyképességnek legfontosabb eleme a tudás szabad áramlása. Ez ugyan közgazdasági alaptézis, de miért ütközik mégis annyi akadályba?

Első és legfőbb oka, hogy egyszerű emberi gyarlóságból, önzésből, hatalomféltésből, szervezeti korlátok miatt nem merjük megosztani nehezen megszerzett tudásunkat.

A másik a lelki ok. Vélt vagy valós előnyök elvesztésétől való félelem.

A tudás is azon immateriális javak közé tartozik, ami épp oly egész marad, ha megosztjuk másokkal, mintha csak " kuporognánk" kincsesládánkon, sanda pillantásokat vetve a versenytársakra.

Természetesen joggal remélhetjük, ha mi megosztjuk másokkal tudásunkat, ők is ugyanígy tesznek majd velünk.

Köszönöm, Feri!

2010-03-02T13:32:00.000-08:00

Legkedvesebb tanárom a gimnáziumi történelem tanárom volt, álljon itt a neve is: Simon Ferencnek hívják. Kezdő tanárként ismertem meg, és jó barátságunk máig tart.

Nem tudok elfogultság nélkül írni a tanárokról, mivel magam is az voltam egészen az közelmúltig.

Hogy én jó tanár voltam-e, erről a tanítványaimat kellene megkérdezni; de egy biztos, ameddig nagyon tanár akar lenni az ember, addig nem lesz az.

Amikor át akar valamit adni másoknak lelkesen és persze szakértelemmel, az új dolgokra fogékonyan, akkor kezd azzá válni. Ez egy folyamat, ami nem válhat puszta tanítási rutinná.

Azok a bizonyos generációk...

2010-03-02T12:44:00.000-08:00

Ugye mindenki emlékszik arra a filmre!? A nagy generáció - 1986-ból. Igen, Cserhalmi György, Eperjes Károly és még sorolhatnám a kitűnő színészeket, alkotókat, és persze Bereményi Gézát, aki a remek forgatókönyvet írta.

Először ez a film, pontosabban a "filmemlék" jutott eszembe, amikor a htk01 csoportban a generációk és az internet témájához értünk.

Távoli asszociáció, biztosan. De a generációs tehetetlenségi törvény, ami a kort jellemezte kamaszként nagy hatással volt rám, ránk, a kis generációsokra. Mennyi elvesztegetett tehetség, mennyi hiába akarás, mennyi közös és egyéni kiúttalanság...

Hanyas vagy? Hetvenes?

Jómagam az X generációhoz tartozom, unokahúgaim az Y generáció tagjai és a gyermekeim Z generációsak.

Próbáltam felidézni a pillanatot, mikor is csodálkoztam rá az internetre, és főként, mikor használtam először, de nem sikerült.

Valahol a vidéki Magyarországon, valamikor a 90-es évek vége tájékán.

Először a munkahelyen bukkant föl, később beköltözött az otthonunkba is 2000 körül.

Kapcsolatom a számítógéppel - humán szakos lévén- nem volt felhőtlen...

Nehezen barátkoztunk meg, tisztes távolból fürkésztem. A férjem programozó matematikus, tehát ő biztatott erősen...Én meg kérettem magam, egészen a gyesen töltött évekig, amikor már nem csak e-mail küldésre használtam, hanem gyakorlatilag a világgal ezen keresztül tartottam a kapcsolatot. Átvitt értelemben is.

A jó pap holtig tanul...

2010-02-22T05:01:00.000-08:00

2010 februárjában kapcsolódtam a HTK01 kurzus résztvevőihez. Konnektivizmus, hálózati tanulás a téma, és persze az, hogy ezt hogyan is használjuk az oktatásban és a tanulásban.

Több szempontból is úgy éreztem, hogy bármi is legyen az, többet kell tudnom róla. Miért is?
Közel 15 évig a közoktatásban dolgoztam, jelenleg könyvtáros vagyok. A könyvtárak nagy kihívása, hogyan tudják korszerűen támogatni az egész életen át tartó tanulást. A tudás alapú társadalom eszközeiben is más tudásmegosztást tesz szükségessé.

Ezért indul el útjára ez a szakmai blog, tanításról, tanulásról, könyvtárról, szakmai tapasztalataimról...